Liu Zhenyun: Nem vagyok én Aranylótusz

Biztosan nem az a modern Kína, mint amit a könyvben olvastam, de én szinte feltétel nélkül elhiszem, hogy ez a modern Kína. (Lehet sokszor csak áltatom magam azzal, hogy jobban megértettem valamit, de olyan jó így érezni.)

🟡🟡🟡🟡🟡

2021.10.17.

“És ami még jobban lehangolja, hogy egyáltalán nem szereti a bírósági munkát. És nem azért nem szereti mert ne tartanál fontosnak a törvényt, hanem mert már gyerekként is jobb szerette összerakni, mint szétszedni a dolgokat, a bírósági munka pedig reggeltől estig nem más, mint a dolgok darabokra szedése. Ha minden rendben megy, senki sem megy bíróságra. Hasonló ez az orvosok munkájához, akik reggeltől estig csak betegekkel érintkeznek és nem olyanokkal, akiknél minden rendben. A kórházaknak betegekre, míg a bíróságoknak problémákra és peres ügyekre van szükségük; ha nem lennének betegségek és perek a kórházak és a bíróságok egytől egyig lehúzhatnák a rolót.”

“Igaz a mondás: ha nem sikerül felkötnöd magad egy fára, próbálkozz egy másikkal, nehogy kárba vesszen a fáradozásod!”